Családtörténet
A családi hagyomány szerint Fruhmann Antal (I.) fazekas és kályhás 1732-ben érkezett Sopronba a szászországi Drassmarktból. A fellelhető dokumentumok azonban csupán azt igazolják, hogy a család egyik férfitagja, Fruhmann Ferenc szabómester családjával a Sopron vármegyei Derecskéről (Drassenmarkt) költözött a Győr melletti Sziget községbe 1862-ben. Fruhmann Ferenc és Trethler Mária házasságából három, a felnőtt kort is megélt gyermek származott: Jakab, Terézia és Antal.
Fruhmann Antal (II.) 1838-ban született Derecskén (Drassenmarkt). A fazekas mesterséget kitanulva érkezett Győrbe. "Fruman Antal Soprony megyei születés" 1860. szeptember 16-án íratott be a Fazekaslegények Könyvébe. Neve ugyan időről-időre feltűnik a fazekas céh irataiban, tényleges tevékenységéről mégis keveset tudunk. A családi legendárium szerint a kályhacsempe készítéshez egy hajónyi, azaz hat vagon osztrák földet, gipszmodelleket és műhelye felszerelését is úgy hozta magával, sőt fazekaskorongját is maga készítette. A kályhásműhely későbbi fejléces iratain a családi vállalkozás alapítási idejeként az 1866-os év szerepel, de bizonyosan csupán annyi tudható, hogy Fruhmann Antal - házasság- kötését és végleges letelepedését követően - 1869. február elsejétől már segédet is szegődtetett, Zuber János személyében. Az 1872. december 26-i - a céh ipar- testületté alakulását kimondó - utolsó céhgyűlés jegyzőkönyvének aláírói közt, mint a határozatot támogató mester szerepel. Egy évtizeddel később, 1883 júliusában "Fruhmann Antal bejelenti, hogy fazekas mesterségi ipar üzletet szándékozik folytatni saját, Gyár [ma Vámbéry Ármin] utcai házában".
Fruhmann Antal első felesége, Kovács Julianna, 1867. augusztus elsején hunyt el "tuberculosis"-ban. Két Bécsben született gyermekkel - a kétesztendős Korné- liával és az újszülött Antallal - maradt egyedül a fazekasmester. A kis Antal már 1868. február 5-én "athropia"-ban meghalt. Fruhmann Antal 1867. november 3-án vette nőül második feleségét, a győrszigeti hajadon Kasztner Juliannát. Az ifjú pár a szigeti 76. számú házban - a későbbi Kígyó utca 9. alatt - alapított családot. A Fruhmann-Kasztner házaspár első közös gyermeke, az 1868. szeptember 26-án született János sem érte meg a felnőttkort. 1870-ben született Gizella, 1872-ben Mária nevű lányuk, majd 1873. november 28-án Antal nevű fiuk. Nyolc hónapos korában meghalt az 1876 szeptemberében született a harmadik, ismét János névre keresztelt fiú. Kései gyermekként, 1887. március 8-án született Mária Franciska. A család - talán az őket ért sorozatos tragédiák okán is - sajátjaként tekintette az egykori segéd időközben árván maradt fiát, Mischler Kornélt is.
Férje 1902. augusztus 15-én bekövetkezett halála után az üzletet Kasztner Júlia özvegyi jogon, a nála segédként dolgozó fiával vitte tovább, 1910-ig.
Az egyetlen életben maradt fiúgyermek, Fruhmann Antal (III.) (szül. 1873. november 28.) 17 évesen apja műhelyébe állt be segédnek. Budapesten Grubel Károly fazekasnál csak egy hétig maradt. Hazatérése után ismét apjánál dolgozott, majd - munkakönyve szerint - a székesfehérvári Weisz János, illetve a váci Mischler Kornél kályhásoknál volt egy-egy hónapot. 1892-ben már kályhásként dolgozott apja szigeti műhelyében.
Az édesapja halálát követő gyászév leteltével, 1903. január 18-án nőül vette a nála két hónappal idősebb Schramm Mária Paulina győri óvónőt. Egyetlen gyermekük születése idején, 1909. április 12-én a házaspár a nádorvárosi Lóvasút (ma Honvéd) utca 9. számú házban lakott. A gyermek a keresztségben a dédapa és az apa, nagyapa nevére keresztelt Fruhmann Ferenc Antal (IV.) az anyai nagyapja után az Ede nevet is megkapta.
Bár ifjabb Fruhmann Antal önálló iparengedélyét csak 1910 márciusában szerezte meg - addig a családi "fazekasipar" édesanyja nevén működött -, az apa halála után (1902) egyértelműen kályhakészítéssel foglalkoztak. Meissenből, Pilsenből, Blanskoból, Bécsből, Brnoból rendeltek kályhacsempék mázazásához szükséges anyagokat. A Pécsi Országos Kiállítás bíráló bizottsága Fruhmann Antalt 1907-ben jó munkájáért bronzéremmel tüntette ki. A következő évben az Országos Iparegyesület bronz díszérmét nyeri el, a második "tanoncmunka-kiállítás" alkalmából, mint kályhásmester.
Az üzlet olyan jól működött, hogy a fiatal pár 1911-ben 1583 koronáért megvásárolhatta a belvárosban a Schwarzenberg (ma Kiss János) utca 9. szám alatti lakóházat és telket, ahol a következő évben műhelyt, illetve egy agyagégető kemencét is felépítettek. 1925-ben és 1926-ban, a XIV., illetve XV. Tanoncmunka Kiállításon nemcsak ő, hanem fia és tanítványa, Fruhmann Ferenc Antal is ezüst oklevelet kap jó, illetve kiváló munkájáért.
Fruhmann Antal ez időben már betegeskedett. Gondjait tetézhette az egyre inkább érzékelhető gazdasági válság is. Már az új műhely felépítése, a lakóingatlan megvásárlása is tetemes költséggel járt, s az I. világháború esztendeiben tartalékait is felélte a család. Az 1920-21. évre kivetett jövedelmi és vagyon adójával kapcsolatosan ránk maradt egy kérvénye. Anyagi helyzete a háború óta nem javult, sőt, munkája alig lévén, rosszabbodott. 1927-ben kérvényezte forgalmi adója leszállítását is.
A Győri Hírlap 1928. június 20-i számának rövid híre arról tájékoztatta az olvasót, hogy "Eltűnt egy győri kályhásmester". Négy nappal később megírták a halál okát is: "Gönyű fölött a Duna kivetette a szerencsétlen kályhásmester holttestét. Fruhmann, mint azt szintén megírtuk, súlyos betegségben szenvedett, valószínűleg efölött érzett elkeseredésében vetette magát a Dunába."
Az apa halála miatt - a segédidő után hivatalosan előírt egyéves várakozási idő alól mentesítve - Fruhmann Ferenc Antal Ede már 1928-ban, alig húsz évesen, kénytelen volt átvenni a műhely vezetését, bár az hivatalosan, még egy rövid ideig, anyja nevén szerepelt. A fiatalember óriási terhet vett ezzel magára. Bár a polgári iskolát szinte csak elégséges osztályzatokkal teljesítette a fiú, az általános és szakirányú ipariskola délutáni- esti tanfolyamát jeles eredménnyel zárta. Az édesapa mellett szerzett tapasztalatokra támaszkodva vált családfenntartóvá. A lakóház egy részét a csonkán maradt család ugyan kénytelen volt bérbe adni, de egy - a harmincas években felvett - leltár szerint a második világháborúig sikerült megőrizniük az iparos-polgári életformát. Eszerint rekonstruálható Fruhmann Antal lakása. A leltárban szereplő "diák szobája" volt az ifjú mesteré, Fruhmann Ferenc Antalé, a hálószoba pedig - 1959. júniusában bekövetkezett haláláig - az özvegyen maradt édesanyáé, Schramm Máriáé. A legifjabb Fruhmann feltehetőleg leginkább kályhák felrakására, javítására vállalkozhatott. Arról, hogy csempekészítéssel is foglalkozott, csupán egy, a háborús károkat összesítő jegyzék tanúskodik.
A károk ellenére Fruhmann Ferenc Antal már 1945 májusában "a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül való terjedelemben kályhás ipar gyakorlásának… feltételeit saját személyében kellőképpen igazolta", így 12/1945. szám alatt "részére a fenti iparnak Győr szabad királyi város területén gyakorlására az iparigazolványt" kiadták.
Az 1954-től vezetett pénztár- és beírókönyvek tanúsága szerint a Fruhmann műhelyben csempekészítés, kályhagyártás csak hellyel-közzel folyt. A munka zömét a tisztítás, átrakás, pótlás tette ki. Fruhmann Ferenc Antal mester az 1960-as évektől a Kisiparosok Országos Szervezete keretében oktatta a kályhás tanulókat, majd elismert szakemberként helyet kapott a vizsgabizottságokban is. Az 1970-es évektől - korelnökként - a mestervizsga bizottságot vezette. Hivatalos nyugdíjba vonulása után is tovább folytatta az ipart, de több évtizedes tevékenységének legjelentősebb eredménye kétség kívül a Xántus János Múzeum pincéjében 1966-ban létrehozott cserépkályha-történeti tanulmányi kiállítás volt. 1986. december 29-én bekövetkezett halálával egy jelentős kályhás dinasztia is kihalt, de szándéka szerint, végső akaratával is tovább éltette az egykor nagy hírű győri cserépkályhás mesterséget.